Az üveg története a természetben talált üvegásvány, az obszidián felhasználásával kezdődött. Az ősember a vulkanikus eredetű obszidiánt nyílhegynek, pengének használta. Az első üvegkészítésre utaló leletek Egyiptomból származnak.
Az ókori egyiptomi üvegművészet alkotásai a görög és római kereskedő utakon kerültek Európába. A „római” kifejezés ebben az esetben az i.e. 100 és i.sz. V. sz. között Angliától Szíriáig terjedő területen készült üvegalkotásokat foglalja magában

A VI-XIII. század közötti Európából alig találkozunk üvegtárgyakkal. A kevésbé tehetősek nem engedhették meg maguknak az üveg luxusát, az elit pedig a keleti termékeket részesítette előnyben. Említésre méltóak a különböző színű és méretű üvegdarabokból készült ablakok, amelyek lehetővé teszik a fény átszűrődését, és szép színhatást adnak Fénykorukat azonban csak később, a gótika idején, az Európa szerte sorra épülő katedrálisok impozáns üvegablakaiban érik majd el.

A metszés-csiszolás technikája Csehországban terjedt el először, majd kevéssel utána Németországban is. A mintázat elképesztően gazdag volt, a növényi ornamentikától kezdve a portrékon és mitológiai alakokon át az allegorikus jelenetekig.

1650-ben jelent meg az ún. Eisenrot és Schwarzlot technika. A metszetek stílusában készült ábrákat átlátszó vörös (Eisenrot) vagy fekete (Schwarzlot) színű festékkel rajzolták ki. Ezáltal a díszítés alig domborodik ki és jellegében is teljesen eltér a zománcfestéstől. Az ilyen festéssel készült kedvelt témák voltak a csata- és vadászjelenetek, pásztorjáték motívumok, valamint rács-, lomb- és szalagdíszek.

A legnagyobb kereskedelmi sikert Csehország a jellegzetes csiszolt és ezerféleképpen díszített poharakkal érte el. Ezek díszítése megőrizte a nemzeti jelleget és egyfajta barátságos hangulatot. A XVII. sz. közepétől a reformáció hatására a vallásos témájú díszítéseket más témák, pl. üvegre festett portrék váltották fel. 1860 után megjelent az ún. savmaratás technikája, amely abból állt, hogy az üveget saválló védőréteggel vonták be, majd ebbe rajzolták bele az ábrát, amelyet hidrofluor savval kimarattak. A század második felének egyik legnagyobb divatja a cameo csiszolás volt. A tárgyak változatossága rendkívül gazdag volt, a vázáktól az üvegfestményeken át az ékszerfüggőkig. A XVIII. sz. második felében az erős velencei hatást felváltotta az angol és a cseh. Ekkor „tört be” Franciaországba az ólomüveg is. A XIX. sz. a csiszolt kristály jegyében kezdődött, alapvetően a cseh technikákat alkalmazva.

Magyarországon az ólomkristály tárgyak készítésében a csehországi mesterek hatása egyértelmű, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a csiszolási technikákat a mesterek évszázadokon keresztül örökítették tovább.

A II. világháború után az üveggyártás az egész világon - így Magyarországon is – a nagyipari termelés felé tolódott . Előtérbe került a tömegtermelés, de a kis műhelyekben megőrizték a szakmai titkokat, mintákat és technikákat.